Este van. Es ma sokat ettem. Vagyis nem volt olyan sok, de eleg sokkal atleptem a napi keretem. Ettol most borzasztoan erzem magam. Ugy erzem, mar soha nem leszek vekony. Elborzadok ha a tukorbe nezek és turelmetlen is vagyok. Mar most vekony akarok lenni! De ami rajtam van, nem egy vagy ket het alatt jott fel ram. Igy turelmesnek es kitartonak kell lennem, hogy elerjem a celom. De rettegek. Foleg ilyen napok utan. Raadasul holnap megyunk megint anyoshoz es valami buli fele lesz, mert meghivtak egy rakas embert. Tuti megint jol tele eszem magam mindenfele szarral. Elore felek. Ugy erzem, naprol napra kevesebb a motivaciom. Ilyenkor meg kepeket sincs kedvem nezegetni a divatos ruhakrol. Ugyanis ilyenkor azt szoktam. Felmegyek a kedvenc boltjaim webshopjaba es 30-60 percig azokat nezegetem. Elkepzelem, hogy milyen jo lesz es jol fognak rajtam allni, ha vegre nem leszek ekkora darab.
Reggelire inditottam egy csokisddarabos muffinnal (na igen.) és kakao is volt megint. Aztan gondoltam, hogy ebedre, meg ugy a nap hatra levo reszeben csak a tegnapi levest fogom enni, az is eleg fincsi es laktato is. De roli megjott a munkabol es mivel ma nem foztem, igy gyors quesadilla (vagy hogy kell irni) lesz. Benyomtam belole kettot is. Es itt rontottam el. Nem kellett volna belole ennem. De mar megint tul szigoru vagyok magamhoz. De ha meg nem vagyok, akkor ugy erzem, hogy ennel is durvabb lesz a helyzet. m1. Holnap megprobalok nem annyi szenhidratot enni anyoseknal. Majd leirom, hogy hogy ment.
A nap margojára:
A haladás is haladás, akármennyire kicsi is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: